Napi Elixír a testnek és a léleknek

Az egészség nem csoda, hanem tudás és cselekvés kérdése. A holisztikus gyógyulás alapja a megértés.

A Napi Elixír olyan ismeretterjesztő írásokat kínál, amelyek nemcsak a fizikai jóllét, hanem a motiváció és a belső harmónia megteremtésében is segítség lehet.

Homosapiens a jégkorszakban: Hogyan kelték át az ősemberek a Pireneusokat?

Új kutatások szerint a Homosapiens rendszeresen átkelt a Pireneusokon a jégkorszak idején

Finom köd kíséri a klánt, ahogy felkel a nap és megkezdik útjukat. Összesen 12 ember van, néhányan felnőttek, néhányan gyerekek, és mások olyan kicsik, hogy a nők hátán kell utazniuk.

Ez egyike azon emberi csoportoknak, amelyek a Pireneusi-hegységet lakták az utolsó glaciális maximumként, vagy jégkorszakként ismert időszakban.

Ezek a Homosapiensek – nomád vadászó-gyűjtögetők, akik 11 000 és 35 000 évvel ezelőtt benépesítették Nyugat-Európát – egy bőr hátizsákot visznek magukkal, amelyben értékes tárgyak vannak: többnyire kovakőmagok és -pelyhek, amelyeket vadászeszközként vagy díszként használnak majd az utazás során. Ezek hazájuk darabjai.

Délelőtt közepére a csoport megérkezik úti céljához, ahová a következő néhány napra ellátogatnak: a széles pireneusi Cerdanya-völgybe, amely egyike azon enklávéknak, amelyek generációról generációra menedékként és találkozóhelyként is szolgáltak.

Ma ezt a helyet Montlleó néven ismerik : egy szabadtéri magdalénai régészeti lelőhely magasan a katalán Pireneusokban. A Coll de Saigban, mintegy 1144 méterrel a tengerszint felett, az egyik legkedvezőbb hágó a Pireneusok átkeléséhez. Cerdanya még a jégkorszakban is járható volt, amikor a táj nagy részét gleccserek borították.

Eltöltenek ott néhány napot, esetleg vadásznak egy lóra vagy egy kecskére, és találkoznak a szomszédos közösségekkel, akik a hegység mindkét oldaláról érkeztek, és ugyanazokkal a kulturális hagyományokkal rendelkeznek. Ezeken a találkozókon megosztják tapasztalataikat, de ötleteket, tárgyakat és anyagokat is cserélnek.

Néhány csoport a partról érkezik, rengeteg lyukas kagylót hozva magával, amelyek a nyakukat és a ruházatukat díszítik . Mások apró, jó minőségű kovaköveket hoznak, amelyeket olyan erőforrásokra cserélnek, mint a szarvas- vagy rénszarvasagancs.

Az első este bemutatják az általuk készített lövedékeket. Ezeknek a tárgyaknak mind ugyanaz a céljuk: addig sebezni egy állatot, amíg az elpusztul, és a csoport eledelévé nem válik. Azonban minden tárgy jellemző a közösségére, különböző kovakőfajtákból és egy adott formában készülnek. Bizonyos értelemben minden klán jellegzetes elemei, hasonlóan a Pireneusokban élő különböző közösségek hagyományaihoz.

A Montlleói lelőhelyen öt különálló szerszámkészítési technológiai hagyományt azonosítottunk. Sciencedirect , CC BY

Őskori mozgások feltérképezése

Az elmúlt évtizedekben végzett régészeti kutatások lehetővé tették számunkra, hogy visszautazzunk az időben, és apránként kiegészítsük az őstörténet tanulmányozásának rejtélyét.

A Pireneusokban végzett régészeti kutatások kimutatták, hogy az emberi populációk alkalmazkodtak a hegyi környezet változásaihoz, és olyan területeken telepedtek le, amelyeket kezdetben permafrostnak tekintettek: az utolsó jégkorszak idején állandóan fagyott talajon.

Hogy kiderítsük, hogyan és hová költöztek ezek a csoportok a Pireneusokban, tanulmányozhatjuk azokat az értékes eszközöket és dísztárgyakat, amelyeket származási helyükről magukkal hoztak. A Montlleóban felfedezett kőanyag-ipar több mint 25 000 darabból áll, amelyek közül több mint 2000 kész kovakő eszköz és mag (homogén kőzettömeg, amelyet azért faragnak, hogy későbbi felhasználásra pelyheket nyerjenek ki). Számos lelet nyomára bukkantunk.

Az Európai Kutatási Tanács (ERC) által finanszírozott SPEGEOCHERT kutatási projektünk az emberi csoportok által a Pireneusokon való átkelés során bejárt útvonalakat követi nyomon. Ma már tudjuk, hogy a hegyek nem akadályt jelentettek, hanem inkább a felső paleolitikum Homosapiens által látogatott átjárót.

A projekt számos meglepetése között három, Chalosse-ból származó lehetséges kovakőpéldányt azonosítottak előzetesen. Ezek a mai Franciaország délnyugati részéről származnak, és egyelőre a legtávolabbi forrást jelentik.

Kedvenc kovakövek

Ezen lehetséges útvonalak feltérképezéséhez a régészeti leletekben található egy igen gazdag erőforrásra támaszkodtunk: a kovakőből készült eszközökre, amely az őskor egyik legszélesebb körben használt kőzete volt.

A kovakő jellemzői a földgeológiában való kialakulásának helyére és idejére jellemzőek. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy részletes tanulmányozás után megismerjük a régészeti leletekben talált darabok eredetét.

Csapatunk azon dolgozik, hogy olyan geológiai képződményekből származó mintákat találjon és gyűjtsön össze, amelyek az őskori lelőhelyeken talált kovakövekhez hasonlóakat tartalmaznak. Kutatásunk során azt látjuk, hogy nem minden kovakőnek ugyanolyan a területi kiterjedése. Más szóval, úgy tűnik, hogy voltak „kedvenc” kovakövek, amelyek jobban keringtek, mint mások.

A Montlleó régészeti lelőhelyen találthoz hasonló kovakövet tartalmazó geológiai képződmények. A tanulmány lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük az útvonalaikat. Sciencedirect , CC BY

Kutatásunkhoz ezeket a preferált kovakő típusokat választottuk ki nyomjelzőként vagy jelzőanyagként. Elterjedési sugaruk megfigyelésével nyomon tudtuk követni az őket hordozó csoportok mobilitását. Ez magában foglalt faragásra előkészített kis magokat, néhány nyers eszközt, például pengéket és szilánkokat, valamint használatra kész, kész eszközöket is .

Különböző léptékekben elemeztük a Pireneusok hegység mindkét oldalán található több mint 20 lelőhelyről előkerült régészeti kovaköveket, valamint más geológiai képződményekből származó referenciamintákat.

A geokémiai elemzés ezután lehetővé tette számunkra, hogy egyezést állapítsunk meg a régészeti lelet és a forrásterület között.

Végül földrajzi információs rendszereket alkalmaztunk, amelyek figyelembe veszik a különböző változókat, mint például a domborzatot és az uralkodó éghajlati viszonyokat is. Mindezzel arra utalunk, hogy ezek a populációk milyen útvonalakat követhettek a kovakő beszerzése érdekében, ami röviden lehetővé teszi számunkra, hogy megtudjuk, hová költöztek, és milyen kapcsolatuk volt a hegyvidéki területekkel.

Ma már elismert tény, hogy a Pireneusok átkelésének legalább két fő természetes folyosóját látogatták az őskori embercsoportok: a nyugati „baszk keresztutat” és a keleti Cerdanya-völgyet . Ez azt jelenti, hogy a jégkorszakban az emberi jelenlét a magaslati nyílt területeken nemcsak lehetőség, hanem valóság volt.

Ha tetszett, amit olvastál kérlek oszd meg!

««« Vissza a blogokhoz

FIGYELEM!

A honlapon megjelenő írások, nem feltétlenül, és nem minden esetben egyeznek a tulajdonos véleményével. Ismeretterjesztés célját szolgálják. A termékek ismertetése esetén a táplálékkiegészítők, az idevonatkozó szabályozás értelmében, NEM gyógyszerek, NEM gyógyhatású készítmények. A termékekről megjelenő, leírások, terméktapasztalatok, NEM orvosi, egészségügyi tanácsok, CSAK az egyén személyes tapasztalatát tükrözik. Az oldalon megjelenő írások EGYIKE SEM, orvosi, természetgyógyászi tanács. Kizárólag a megismerés célját szolgálja. Az itt megszerzett ismeretek NEM alkalmasak diagnózis, illetve öndiagnózis felállítására! Betegség esetén minden esetben keresse fel a megfelelő egészségügyi szakembert.